Brittany Ellis - YA pártfogoltam :)

Brittany Ellis

Ahonnan ismered: Simone Elkeles – Perfect Chemistry (Tökéletes kémia)

Ki ő?

„Mindenki úgy tudja, hogy tökéletes vagyok. Tökéletes az életem. Tökéletes a ruhatáram. Még a családom is tökéletes. Bár ennek pont az ellenkezője igaz, iszonyú sokat dolgoztam azon, hogy fenntartsam a látszatát: nekem mindenem megvan. Az igazság – ha egyszer valamiképpen napvilágra kerülne – alaposan megtépázná az életemről alkotott meseszerű képet.”

Első ránézésre semmi több mint egy elkényeztetett, gazdag cicababa. Aztán kiderül róla, hogy az élete koránt sem olyan tökéletes, mint amilyennek ő maga láttatni akarja.

„Állok a fürdőszobában a tükör előtt, a hangszórókból bömböl a zene, és már a harmadik félresikerült vonalat törlőm le a szemem alól. Reszket a kezem, a fene egye meg! Tulajdonképpen nem szabadna ennyire kiborulnom attól, hogy ma kezdődik az utolsó évem a középiskolában, és hogy a hosszú nyári szünet után ma találkozom először a pasimmal, de rosszul indult a nap. Először a hajsütőm mondta fel a szolgálatot. Aztán lepattant a gomb a kedvenc blúzomról. Most meg a szemceruza döntött úgy, hogy önálló életre kel. Ha rajtam múlna, visszabújnék az ágyikómba, és egész nap csokis kekszet majszolnék.”

Egy nemtörődöm apa, egy teljes tökéletességre törekvő, felületes anya és egy fogyatékkal élő, de mérhetetlenül szeretnivaló testvér alkotják a családját. Ugye máris nem olyan tökéletes, mint amilyennek elsőre tűnt?

„Azért van szükségem a tökéletesség látszatára, hogy elbújhassak mögötte.”

Az anyja elvárásainak megfelelve tanul kitűnően, öltözködik kifogástalanul és jár a suli legmenőbb pasijával. De ez mind csak a felszín.

Amikor a jóképű, de túlzottan rámenős Alex Fuentes belerondít a tökéletesnek beállított képbe, Brittany küzd a látszat fenntartásáért.

„Lehet, hogy izmos testével és tökéletes arcvonásaival úgy fest, mint egy Abercrombie-modell, de a rendőrökön kívül más nemigen fogja fotózni.”

Alex azonban nem hagyja magát, Brittany pedig meglátja a felszín alatti értékeket. Alex mellett erősebbé és magabiztosabbá válik, hajlandó felvállalni saját magát, lemondani a tökéletességről és az igazán fontos dolgokkal foglalkozni.

„Csokoládébarna szempár mered rám. Bár az agyam már nem működik rendesen, és szédülök is, annyit biztosan tudok, hogy a csokoládészín a kék ellentéte. Kell a fenének a kék. A kék csak összezavar. A csokoládészín legalább érthető, könnyű bánni vele. Valami nem stimmel, de nem tudom, hogy mi az. És amikor a csokoládébarna szemek tulajdonosa a számra tapasztja az ajkát, semmi más nem érdekel, csak az, hogy a kékséget kiverjem a fejemből, akkor is, ha emlékeim szerint a csokoládé tulajdonképpen keserű csokoládé.”

Hogy miért szavazz rá?

Mert dacolt a szülei és a társadalom elvárásával, mert előrébb helyezte a testvére jólétét a sajátjánál, és mert bármit megtenne a szerelméért.

„Alex letérdel Shelley mellé. Ez az egyszerű gesztus szíven üt. Colin sohasem foglalkozik a nővéremmel, úgy tesz, mintha Shelley nem csak fogyatékos, de süket és vak is lenne.”

Nem szó szerinti „hős”: nem verekszik, nem használ fegyvert és nem menti meg a világot. De tesz valami olyat, amit mindenkinek kéne: nem a külső, hanem a belső alapján ítéli meg az embereket, lebontva az előítélet falait. Hát mi ez, ha nem hősies dolog a mai világban?

„– Tévedsz Alex. Én téged akarlak. Nem valami ál-Alexet. 

Sokkal jobban tetszel farmerben és pólóban, mert az Te magad vagy.

Végig néz magán, és felkacag.

– Igazad van. – Újra a szemembe néz. – Egyszer azt mondtad, hogy szeretsz engem. Még mindig szeretsz? 

A tesóm figyelmesen hallgatja kettőnk párbeszédét. Melegen rám mosolyog, erőt ad, hogy elmondhassam az igazságot: – Én mindig szerettelek.”

Figyelem! A szavazás október 29-31-ig tart!