A könyvek és én

Az írás mellett a másik hobbim - vagy inkább szenvedélyem :) - az olvasás. Néha azt érzem, hogy betű-mániában szenvedek. Néha, ha rám jön, és nincs könyv a közelben, akár egy reklámújságot is képes vagyok olvasgatni, csak azért, hogy betűt lássak.

Ha olyan könyv akad a kezembe, ami magával ragad, akkor általában addig nem alszom, amíg be nem fejezem - persze csak akkor, ha látom, hogy úgy haladok vele, hogy utána aludni is tudjak valamit. A fiam mellett képtelenség fél 8-nál tovább aludni, hétvégén is legkésőbb ekkor felkel, nekem pedig szükségem van némi alvásra, így nem olvashatok hajnalig - sajnos.

Átlagban 100 oldal per óra sebességgel tudok haladni, bár ez nagyban függ a betűk nagyságától is.

Legutóbb a Szeretethetetlen című könyv volt olyan, amit nem tettem le. Imádom az olyan könyveket, amiknek el tudok merülni a hangulatában. Sokszor próbáltam már "normális" könyvkritikát írni, de valamiért nekem ez nem megy. Legtöbbször csak azt tudom mondani egy könyvről, hogy tetszett, vagy nem tetszett. Ha nem tetszik, akkor képes vagyok odafigyelni a gyakorlati hibákra, elírások, vesszők, szerkesztési hibák, viszont ha tetszik egy könyv, akkor elsiklom ezek felett.

Ami a legjobban kiborít a könyvekben: ha kihagyják az entereket. Elég sűrűn találkozom olyan könyvvel, ahol a párbeszédek egy sorba kerülnek a magyarázattal, vagy lehagyják a gondolatjeleket, ezzel igencsak megzavarva az olvasót.

Példaként: 

HELYESEN:

– Gyönyörű vagy.

Rám nézett és szélesen elvigyorodott. Tudta, hogy őszinte vagyok. Ha valami nem tetszett, azt is mindig megmondtam neki.

– Legközelebb eljössz velem, oké?

– Dehogy megyek – vágtam rá.

ENTER NÉLKÜL:

– Gyönyörű vagy. Rám nézett és szélesen elvigyorodott. Tudta, hogy őszinte vagyok. Ha valami nem tetszett, azt is mindig megmondtam neki.

– Legközelebb eljössz velem, oké?

– Dehogy megyek – vágtam rá.

Nem kiküszöbölhetetlen hibák az ilyenek, és persze nem is égbekiáltóak, viszont engem nagyon ki tudnak zökkenteni a hangulatból, és ez zavarni szokott.

Nektek mik a legzavaróbb hibák a könyvekben?

Összegezve a viszonyomat a könyvekkel: azt hiszem, olvasni is érzésből olvasok, ugyanúgy, ahogy írni is mindig érzésből írok. Számomra egy könyv attól lesz jó, ha "körbevesz" a hangulata, ha még olvasás után is elkísér és még másnap is tudok gondolkozni rajta, vagy elmosolyodom, ha ránézek a polcon.

Számotokra mitől lesz jó egy könyv?

Lylia