Szombaton sor került életem első könyvbemutatójára. Igaz, a
Ne mondd, hogy szeretsz már az ötödik könyvem, mégis úgy alakult, hogy csak
most tapasztalhattam meg, milyen is egy bemutató. Nagyon izgultam, de nagyon is
vártam az eseményt.
Nem sűrűn beszélek sok ember előtt, így az volt az egyetlen,
amitől igazán tartottam, hogy nem fogok tudni értelmes mondatokat összerakni.
Írásban tökéletesen megy természetesen, de szóban azért más. Mindenki
nyugtatott, hogy fog menni, és igazuk is lett.
Nagyon élveztem a beszélgetést, Róbert Kati irtó jó
kérdéseket tett fel, öröm volt válaszolni rájuk. Külön tetszett, hogy
írótársammal, Ashley Carrigannel nagyjából párhuzamban tudtunk beszélni a könyveinkről.
A reakciókból és visszajelzésekből úgy tűnt, a hallgatóságnak is elnyerte a
tetszését a dolog. Leírhatatlan érzés volt látni nem csak az ismerős arcokra
kiülő mosolyt, hanem az ismeretlenek kedves mosolyait is.
Ami külön öröm volt: a bemutató utáni tombolán a jelenlévő
legfiatalabb – és legcukibb – olvasó nyerte meg a könyvemet :)
A bemutató utáni dedikáláson találkoztam nagyon régi
ismerősökkel, aztán olyanokkal is, akikkel online már többször is beszéltünk,
mégsem találkoztunk még soha. Az ölelések, a dicsérő szavak és az izgatott
mosolyok hihetetlenül feltöltöttek, még most is csak vigyorgok, ha felidézem a
tegnap délutánt.
Alig várom a következőt! Remélem, ti is ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése